Pillantsunk bele ezen a héten a nagy balatoni kedvenc, a vitorlázás legalapvetőbb szabálykódexébe is!

Ahogy szétnéztünk azonban a vitorlásiskolák és magazinok széles tárházában, azt vettük észre, hogy az elegáns és stílusos vitorlázás sportágban inkább egyfajta illemtan és etikai kódex dívik, vagyis az Angliából elterjedt sportág gyakorlói között vannak az írott és az íratlan szabályok.

Erős hagyományokra, komoly múltra és tradíciókra nyúlik ugyanis vissza a vitorlázás gyakorlata, s származásához méltóan, ezeknek a szabályoknak is a nagy része az angol mentalitást követi, némelyik talán el is mosolyodhatunk, hiszen ezek inkább arról szólnak, hogyan tegyük úgymond ünnepi alkalommá a hajózást, kiemelve azt a szürke hétköznapokból.

Nézzünk most pár pontot konkrétabban!

Az első pont máris az, hogy:

Nem illik rálépni a fedélzetre az utasoknak a kapitány engedélye nélkül.

Majd ezt követi máris egy általános, korabeli századelőkből jól ismert tipikus udvariassági formula:

Fedélzetre lépés után először a hölgyeket üdvözöljük, kézfogással, de várjuk meg, hogy előbb ők nyújtsák felénk a kezüket, majd koruk sorrendjében egyenként, kézfogással üdvözüljünk a férfiakat is.

A vitorlázás igazi illemtanának pedig komoly dresszkódja is van, mégpedig:

Mindig csak puhatalpú cipőben lépjünk fel a fedélzetre, s cipőnk talpa fehér, vagy világos színű legyen. Öltözet esetében pedig, íme, az angol trend: hölgyek és urak is fehér ingben, sötétkék sortban lépjenek a kikötőbe – majd kint a vízen aztán jöhet a fürdőnadrág, fürdőruha…

Azonban, ha a kapitány asztalánál foglalunk helyet, elegáns inget viseljünk!

A lobogóviselésnek is számos szabálya, illetve etikettje van a vitorláshajózásnál. Azt mondják, a lobogó a hajó dísze, olyan, mint egy elegáns férfinak a nyakkendője. Ezért pontosan megvan, hová is illik azt elhelyezni egy hajón, semmiképp sem illetéktelen, odavetett módon, hiszen a lobogónak tisztelet jár. Létezik külön a versenylobogó, melyet egy szép hosszú zászlórúdon helyezünk el. Létezik persze a nemzeti lobogó is, ezt a nemzetközi versenyeken használjuk, és ha ezzel hajózunk, akkor a klasszikus hajózási szabályok fognak ránk vonatkozni. Ezen kívül nemzeti lobogónkat akkor is viseljük hajónkon, amikor egy fontos nemzeti ünnepünk van éppen, aznap, amikor a hajó fedélzetén vagyunk. Egyéb lobogókat is elhelyezhetünk, - pl. a vitorlás klubunk lobogóját – hajónkon, ezt az árboc csúcsra szokták kihelyezni, ám mivel ez igen nehezen kivitelezhető, ezért mára már kezdik elhagyni ezt a szokást.

A kapitány nemzete és hajója tiszteletét kifejezheti a lobogó méretével is. A kifakult lobogó nagyon illetlen, olyan mintha szakadt nyakkendőt vagy cipőfűzőt viselnénk. A lobogókat – főleg a nagyobb yachtokon – napkelte előtt szokták kitenni, és napnyugtakor pedig bevenni. Ennek többnyire egy komoly szertartása is van. Van még a „code” lobogó, ezt csak akkor illik viselni, ha viharjelzés van. Ennek a jelentése: „Tudom, hogy viharjelzés van, de az én hajóm kifuthat.” Ha már elmúlt a viharveszély, nincs viharjelzés, akkor vegyük le ezt a lobogót, mert nevetség tárgyaivá válhatunk.