Mindenekelõtt az elnevezések szerint találunk különbségeket.
Nézzük, hogyan alakultak a vízi jármûvel elnevezései, és mely nyelvekbõl alakultak ki?
Mind a csónak, a hajó és a ladik közös meghatározásuk szerint a mélyebb vizek halászatához, valamint az azokon lévõ közlekedéshez használatos vízi közlekedési eszköz. A 19. század végéig illetve több helyütt a 20. század elejéig is az egy darabból álló, rendszerint fából kimélyített, vagy mindkét végén, vagy pedig csak az elülsõ végén kimélyített hegyes csónakok voltak használatban, s ezeket nevezték a finnugor eredetû szóval élve hajónak. A szláv nyelv erre a csónyik vagyis a magyarosan mondva: csónak szót alkalmazta. Azon vidékeken, ahol nagyobb méretû teherszállító hajókat is használtak a vízi közlekedés eszközeiként, illetve szállításra - ott például azokat a kisebb eszközöket, melyeket a halászok használtak csónaknak vagy pedig más néven bödönhajónak nevezték. A különbözõ méretû, egy - de esetenként akár több embert is befogadó csónakoknak az egyes helyi régiókban külön-külön használatos nevük volt az egy embert szállító balatoni hajókat lélekvesztõnek, míg a bajai régióban ugyanezt csiklinek nevezték. A nagyobb, háló csónakokat a Balatonon dereglye néven emlegették.
A csónakban nem voltak ülõdeszkák, hanem a közepe táján hagytak meg egy részt, amelynek célja a kis vízi jármû oldalfalainak erõsítésére szolgált, és ugyanakkor kettéválasztotta a csónakot. A csónakban többnyire állva tudtak evezni, a nagyobb hajókkal ellentétben, ahol már evezõket is használtak.
A 19. század közepétõl a csónakot szép lassan felváltotta a ladik
Ezeket már deszkákból építették, bordázatokra vagy bókonyokra emelve. Következetes volt már akkor is, ahogyan elnevezésileg megkülönböztették a két jármûvet vagyis nem mondhatnánk, hogy név-átvitel történt.
Ladiknak a mai napig a belvizeken használt, kisebb jármûveket tartjuk, melyeknek lapos a fenekük, és alacsony peremmel rendelkeznek. Léteznek a nagyobb ladikok is, melyek inkább hosszúságukban nagyobbak (kb. 20-25 méteresek!), így ezeket már árucikkek vízi szállítására is használták. Egyébként általánosan mind a ladikokat, mind pedig a csónakokat vízi halászatra alkalmaztak és szereltek fel: a hálóknak szögeket vertek be, az evezõlapátnak pedig a hajó oldalán evezõkolompot alakítottak ki. A ladikok között is találhatunk persze különbségeket, mely szintúgy a földrajzi elhelyezkedések és az ottani szokások változott: míg a Duna menti ladikok az orruknál hegyesek, és a faruknál egyenesek, az osztrák típusok mindkét végükön hegyesek voltak, orruk pedig egy kissé felemelkedett. A Tisza mentén pedig csapott végû, és mind a két végénél egyenes ladik volt használatban.